Xiaolongimnida

Gasztrosarok címmel indítok egy új rovatot, reményeim szerint olyan érdekes távol-keleti ételeket fogok itt bemutatni, amelyek nem igen ismertek Magyarországon. A pekingi kacsa, a mogyorós csirke, a szusi meg a kimcshi mellett rengeteg más finomság van az ázsiai konyhákban, remélem kedvet kaptok a főzőcskéhez!

A japán konyháról az embernek az első, ami beugrik, az talán a szusi. A következő étel azonban egy modern alkotás, ettől függetlenül igen népszerű, és nem csak Japánban, de Koreában is. Aki látta a Rooftop Prince című sorozatot, az biztosan ismeri, mert ott állandóan ezt ették, úton-útfélen. 

Ez az étel az omurice [omurájsz], ami az omlett és a rizs szavak összetételéből alakult ki, és a japán fúziós konyha, a jósoku alkotása. Tokióban, egy nyugati stílusú étteremben készítették először a 20. század elején, azóta pedig gyakorlatilag nincs olyan étterem japánban, ahol ne szerepelne a menün, a gyerekek kedvence.

Az omurice elkészítése viszonylag egyszerű, kell hozzá tojás, rizs és valami töltelék, ami lehet hús vagy zöldségfélék. A húst vagy az apróra vágott zöldségkeveréket (vagy akár húst és zöldséget együtt) meg kell pirítani egy kis dinsztelt hagymán némi sóval vagy borssal. Hozzá kell tenni a főtt rizset és összeforgatni. Kevés kecsappal színezni a rizskeveréket, itt vigyázni kell, hogy a kecsap ne égjen meg. Az egészet egy tányérra halmozzuk olyan alakban, hogy a kisütött omlettel teljesen be tudjuk burkolni. Két tojásból omlettet sütünk, mindkét oldalát megsütjük, és a rizshalom tetejére borítjuk óvatosan. Tetejére kecsap kerül. A másik módszer, hogy a serpenyőben hagyjuk az omlettet a megfordítás után, az egyik felére halmozzuk a rizses-húsos keveréket és ráhajtjuk az omlett másik felét.

Fotó: Sumiko Wannabe

Recept angolul

Recept magyarul

Egészen véletlenül bukkantam rá Sek Losóra, Thaiföld rockhercegére, aki amolyan nemzeti nagykedvenc. Az embernek általában a rockzenéről nem feltétlen mondjuk Thaiföld jutna eszébe először, pedig hát tudjuk, hogy gyakorlatilag minden fejlettebb országban vannak rockerek, még a muszlim országokban is, miért pont a thaioknak ne lennének rocknagyságaik? 

A thai nyelv egy igen érdekes és (nekem legalábbis) szép hangzású nyelv, de az ábécéjükbe többszöri nekifutásra is beletört a bicskám, így maradtam a kínai és a koreai nyelv tanulásánál, de Sek Losót továbbra is szívesen hallgatom.

Az idén 38-at töltő Szekszan Szukphimaj nagyon-nagyon szegény családból származik, amolyan "thai álom" az ő kis története - némi buktatóval és pár fekete folttal. Gyerekként gyárakban dolgozott és összekuporgatott kis pénzéből vette élete első gitárját. A '90-es évek elején fedezték fel, amikor bárokban zenélt. 1996-ban alapította meg együttesét a Losót (Loso = Low Society) és tíz év leforgása alatt 12 millió lemezt adott el. 2006-ban angol nyelvű albumot is kiadott, amin az Oasis gitárosa, Paul Arthurs is közreműködött és bizony igen neves nyugati zenészek mondanak róla sok jót.

Egészen a közelmúltig Sek (ejtsd kb. "Szék") imidzse gyakorlatilag makulátlan volt. Hiába a rockzene, a hosszú haj, a cool pózok, tisztes családapaként és férjként ismerte mindenki. Idén borult a bili, amikor Sek állítólagosan megcsalta az egyébként elképszetően gyönyörű feleségét egy fiatalabb pipivel és az asszony bosszúból felpakolta a Facebookra férje képeit, melyeken meglehetősen bódult állapotban és nem éppen dohánypipával a kezében látható. Ihaj-csuhaj, nemzeti botrány kerekedik, a kiadója kiadja az útját, Sek pedig magyarázkodik, hogy de az nem is úgy volt, és nem is a felesége volt, hanem valaki, aki hamis Facebook accountot csinált, mintha a neje lenne és blablabla. Aztán végül beismerte egy tévéműsorban, hogy igen, drogozott, de már volt elvonón és tiszta, mint a forrásvíz. De azért azt még hozzátette, hogy nem jószántából nyúlt a kábító csodákhoz, hanem a kiadója kényszerítette, mert jobban tetszettek nekik a bódulatban írt dalai.

Hogy mi az igazság, talán nem is fontos, az viszont biztos, hogy figyelemre méltó zenész, szép hangja van és jók a dalai.

Fotó: Pattayamail

Igen, csak azért is megint és még mindig Gangnam Style. A kicsi, köpcös és őrülten idióta (nem idióta idióta, hanem okos idióta!) PSY hallatlan léptékkel dübörög előre és most már tényleg kijelenthetjük, hogy bevette a világot. A Gangnam Style átlépte a 100 milliós álomhatárt a Youtube-on, mindezt 52 nappal a feltöltése után, amivel minden idők 5. leggyorsabban népszerűvé vált videója lett. 

Forrás: newmediarockstars.com

A statisztika szerint a videót megtekintők 96%-ának tetszett, amit látott, és leginkább a 18-34 év közöttieket vonzza. PSY-t ebben a hónapban hivatalosan is leszerződtette az Island Records, akik többek között Jennifer Lopezt, Justin Biebert és Mariah Careyt is jegyzik!

Sokkal izgalmasabb viszont azt boncolgatni, hogy mi vezethetett ehhez a példátlan sikerhez. A K-pop tipikusan egy amolyan klikkműfaj, ami bizonyos célközönségnek tetszik, és nehéz külföldön eladni, a mainstream médiába legalábbis, nem csak a nyelvi korlátok miatt, de azért mert ez a műfaj egyszerűen más. Erőteljesen épít a vizualitásra, az angdrogün látványvilágra, itt a krémek krémjét a nyugaton rég lejárt lemeznek tekintett lány- és fiúegyüttesek jelentik, és sokan találják felszínesnek a dalokat. Az is igaz viszont, hogy aki igenis ráveszi magát a K-pop meghallgatására, az az esetek 90%-ában azonnal ráharap, mert iszonyúan fülbemászóak a dalok és nagyon vonzóak az előadók, meg úgy az egész csomag, amit kap az ember. Ráadásul közvetlenek a sztárok, mosolygósak és vidámak, az egésznek egy happy-go-lucky érzete van, ami fel tudja dobni az ember szürke hétköznapjait. Például az uncsi irodai munka után az ebédszünetben lehet a 2NE1  I Am The Best-jére dudorászni (bumm ratatatatat tatatata Oh my god!) vagy ereszd-el-a-hajam módra bulizni GD&TOP High High-jára a hétvégi házibuliban (utóbbi videót az LMFAO is posztolta a Facebookján).

Hát hogy a Gangnam Style fülbemászó, az nem kétséges, de ezt még pár száz hasonló bulizós K-pop-dal elmondhatja magáról. A titok talán abban rejlik, hogy PSY nem az a hétköznapi popsztár, Koreában sem számít annak. Polgárpukkasztó stílusáról ismert, aki odamondogat és nem tűri a konvenciókat sem. Meg hát nem az a tipikus kidolgozott testű, androgün szépfiú, ugye... A koncertjei piszok jók, a fickó igazi dinamit a színpadon, leginkább ezért imádják annyira Koreában. A Gangnam Style őrületes sikere is valószínűleg annak tudható be, hogy ez a fickó minden, csak nem a tipikus kapd-le-a-polcról popsztárocska. Meg persze a videó is vicces és a dal is jól össze van pakolva. Az sem ártott, nyilván, hogy Robbie Williams, T-Pain és Katy Perry is a rajongóivá váltak és úton-útfélen tweeteltek róla. Ez felkeltette a média figyelmét is, akik szintén felkapták. Gyakorlatilag nincs olyan világhírű sajtóorgánum, amelyik ne írt volna róla elemzést vagy ne készített volna róla videoriportot. Amerikában még flash mob akciót is szerveztek neki.

A K-pop-rajongók most kivárnak, várják, hogy vajon a Gangnam-őrület milyen hatással lesz a K-pop ismertségére és népszerűségére. PSY pedig elégedett lehet, hisz bár nem tervezte, egy koreai nyelvű dallal, minden külsőségbeli hátránya ellenére gyakorlatilag 52 nap alatt világsztár lett.

PS: a videóban egyébként koreai szupersztárok szerepelnek, a rikítósárga öltönyös fickó Ju Dszeszok, Korea valaha volt legnépszerűbb tévés műsorvezetője, akinek kibehalás jó műsorai vannak, például a Running Man, ami szerintem a valaha volt legjobb tévéműsor ezen a földkerekségen, és később tervezek neki egy bővebb posztot, mert szerintem a magyar tévéknek nem a hülyébbnél hülyébb kvízműsorokat kellene vásárolgatniuk, hanem például a Running Man-hez hasonló izgalmas és vicces showkat.

Nem, nem adok senkinek étkezési tanácsokat, sokkal inkább az egyik legjópofább expat bloggerpárost mutatnám be, akik gyakorlatilag ma már pont ugyanannyira híresek, mint a K-pop-sztárok. Simon és Martina egy kanadai házaspár, akik két éve Koreában élnek és eredetileg angolt tanítottak. Elindítottak egy blogot és egy YouTube-csatornát Eat Your Kimchi címmel, és ma már full time bloggerek. Idióták, eszementek és nagyon viccesek. Minden héten hétfőn kiveséznek egy K-pop-videót, amolyan Eat Your Kimchi-stílusban, és a honlapjukon őrült módra szavazni kell, ha egy videót látni akar az ember a K-Pop Mondays-ben. 10 perc felhőtlen szórakozás minden héten :) Ezen felül tippeket is adnak Koreába költözni vágyóknak és úgy ámblokk nagyon szórakoztató a blogjuk.

K-pop Mondays: Big Bang - Blue 

És a videó, amit elemeznek: